Hajaj, Édesanyám, ha Te ezt látnád....
Örökké így lesz?
Ezek a csámpás kis bukták is Téged juttatnak eszembe, ahogy szorgos kezedben kigömbölyödött a tészta, s kalács illat lengte be a házat.
Mi tagadás lenne egy-két (három) szavad hozzám- sütés ügyben.
Most itt állok lebukva, mert nem tökéletes a bukta.
Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2012. február 28., kedd
2012. február 25., szombat
Szíved illata
Szíved illata
rám hullik újra
magány odúba bújva
is
kikacsint
nevet
én
leszek játszóhelyed súgja
karomban
ringat el majd az álom
minden határon
átkelek
kiáltom neked
ezerszer
bújj elő
bolondos tavaszom oly közel
itt leszek
ha érkezel
s
kérdezel
hány élet múlt el nélküled
tudom a választ
arasznyi létem oly kevés
hogy
mellkasodra hajtsam fejem
lelkemben
lélegzeted simít el
tenger vihart
hidd el
szerelmem kitart
bizton tudom a választ!
rám hullik újra
magány odúba bújva
is
kikacsint
nevet
én
leszek játszóhelyed súgja
karomban
ringat el majd az álom
minden határon
átkelek
kiáltom neked
ezerszer
bújj elő
bolondos tavaszom oly közel
itt leszek
ha érkezel
s
kérdezel
hány élet múlt el nélküled
tudom a választ
arasznyi létem oly kevés
hogy
mellkasodra hajtsam fejem
lelkemben
lélegzeted simít el
tenger vihart
hidd el
szerelmem kitart
bizton tudom a választ!
2012. február 21., kedd
2012. február 18., szombat
Gyertya a hóban
Gyertyám tétova
remegő
fényét dobja a hóra
gondolunk rá
mégsem
beszélünk róla
mit őriztünk meg
múltunk ringató meleg lobogásából
eltakart életünk
bársonypuha vackába rejtve
mi lapul
szerelmed
világít nekem jeges szélben is
ragyogó alkonyon
havas est közeleg
lassan izzik a hasáb fa
megfojt
megéget
tüze
szívemet kormozza vérig
mi lapul
szerelmed
világít nekem jeges szélben is
ragyogó alkonyon
havas est közeleg
lassan izzik a hasáb fa
megfojt
megéget
tüze
szívemet kormozza vérig
lángjának
perzselő
románca.
Hajnal
Az én Istenem
elhozza a hajnalt
vérben született reggelek
fényében
megfürdet engem
hazudott zsolozsmák helyett
elég
ha napba nevetek
míg a fények
végig bukdácsolnak
széles
hömpölygő sugárutamon
elérem
kezembe foghatom a mát
ablakomból
nézem a felfénylő
nézem a felfénylő
csupa tört üveget
törött élet tükröket
unottan szállító Dunát
ne hazudj nekem szebb holnapot
taníts
hogy magam-magam legyek
a keserű
édes
fenséges ízének
titkait
oszd meg velem.
2006.09.07.
Régi vers- új színben....
2012. február 14., kedd
Tíz ezerszer...
Tíz ezer lépés helyett
10.000 kattintás
nincs itt más
csak kép és vers
dúdolhatod
s
ha
hamisan énekelsz
úgy mint én
néha
ne szóljanak rád
anya hagyd
már abba
csak dúdolj
bámészkodj
és élj
itt nálam
hajnalban
késő esti órán
versem
talán lehet
igaz neked
is
s
míg a szavak
szétporladnak
bársony éjszakában
éji
moziban
két szemed
csillagát
ne feledjem
hagyj egy
jelt szívemben
és
nálam...
E hajnali órán köszöntöm a 10.000. látogatót!
És Ibolyát a 70. követőt!
Dúdoláshoz:
http://www.youtube.com/watch?v=z7izYu_Wlb4&feature=related
Címkék:
blog
2012. február 12., vasárnap
Pirkadat
Finom
fémes hang
hajnali csendben
szélcsengő súrolja
parányi párját
sötétből szőtt
ébredésem
lélekdonora ringat
fények
tompán
biztosan
takarják ki a tájat
sötétkék fölött
halvány rózsaszín pír
széllel támad
láttatni engedi
elmosódó partom
lágy ívű
havas határait
jégtáblák ölelik egymást
egyre szorosabb
dermesztő kapocs
fémes hang
hajnali csendben
szélcsengő súrolja
parányi párját
sötétből szőtt
ébredésem
lélekdonora ringat
fények
tompán
biztosan
takarják ki a tájat
sötétkék fölött
halvány rózsaszín pír
széllel támad
láttatni engedi
elmosódó partom
lágy ívű
havas határait
jégtáblák ölelik egymást
egyre szorosabb
dermesztő kapocs
lassan mozdul a víz
áttetszővé válnak
távoli fák
törzsükben
lapuló
tavaszvágyuk
őrzik szelíd
sejtjeikben hosszan
míg a jég recsegve roppan
csipkébe vont ágak
kitartó álmokat ringatnak
mióta
idejét sem mérik
felnyújtóznak
egészen az égig.
2012. február 11., szombat
Csemege
Csemege:
Karamellen párolt
almával töltött
palacsinta
palacsinta
tejszínben átsütve
s rajta
kedvencem csorog végig
ami nem más
mint némi szentjánoskenyér
és gránát alma szirup
s nincs már belőle
egy falat sem
mert a galád nagyon
kívántatja magát...-saját recipe .
2012. február 8., szerda
2012. február 6., hétfő
Lili és a könyvek
Lili
ízleli a szavak
s
képek
csodás világát
kezébe fogja könyveit
ismerőse már minden fordulat
bölcs mosollyal nógat
lapozz Mamuka
olvass
ha pihenni készülök
máris kérlel
folytasd
Lili és a könyvek
rajzok
mesék
szertefutó
apró kis élet semmiségből
születő
képzelet birodalom
szót fogadok hát
olvasok
Ő
aranyló hajával
játszik
míg
jóllakik
gördülő mesék
szövevényes útján
lába sem kalimpál
hallgat
vagy éppen előre mondja
mi is a
történet
legapróbb pontja
kék szemében megfürdik
a
világ
beszívja a betűk fenséges illatát.
Címkék:
Lili
2012. február 5., vasárnap
Zsömle és a hó
Ma már hasáig ér
nem zavarja a kis bolondot
átírja kertünk hófehér
világát
mint sima papírlapot a tinta
Zsömle
útjait épp úgy
vadul kanyarítja
ugrik
szalad
bosszantják az éhes madarak
utánuk szimatol
etetők alatt koslat
hogy
végre neki is jusson a jóból
csipkebogyó
csemegére vágyik
felugrik
szinte repül
míg a friss piros bogyó
szájába kerül
aztán vígan belém harap
s havas bundában tovább ugat!
2012. február 4., szombat
Dunánál...
fehér volt
az élet
lélek se ki se be
jéghártya úszott
a víz tetején
s egy didergő vadkacsa
meg én
meg én
lézengtünk
a
lét peremén
téli könnyeiből
csipkét varrt a szél
dermedt ujjal
havat poroltam
egy ágról
áttetsző fátyol a Duna fölött
partján
két tétova lábnyom
csónak ringató csendemből
sóhajtó fuvallatom
sóhajtó fuvallatom
csak Te hiányzol.
Címkék:
Duna,
Tél,
vágyakozás
2012. február 2., csütörtök
Nem akarom
Nem akarok szólni róla
mert rabul ejt a múlt
szétzilált hajszálaimon
keze ott lapult
idegeim már ráncos
bogos kötegek
kisimította
mert rabul ejt a múlt
szétzilált hajszálaimon
keze ott lapult
idegeim már ráncos
bogos kötegek
kisimította
hangja
ha rám nevetett
nem akarom elveszteni
mert hozzá köt az álom
vágtázó versenylovak voltunk
elvadult szőke
szél sodorta búzakalászon
nem akarom megtartani
mert életmétely
ragály
kín
és átok
volt korai elengedése
s most fájdalom keresztté
lettek a kései
konok akarások.
ha rám nevetett
nem akarom elveszteni
mert hozzá köt az álom
vágtázó versenylovak voltunk
elvadult szőke
szél sodorta búzakalászon
nem akarom megtartani
mert életmétely
ragály
kín
és átok
volt korai elengedése
s most fájdalom keresztté
lettek a kései
konok akarások.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)