Régi nyarak igézete

Míg jóllakottan habzsoltuk 
bolond nyarunk
nektáros ízeit
arcunkon mézpermet csillogott

bőrünk borzolták
fülledt éjszakák után
hajnalunk
friss szellő hullámai

esténk tikkadt vándora
a
csend
nem találta testünk frissen vetett ágyban
éjlugas alatt
ért bennünket a mámor
szabadon szálltunk
miénk volt
minden végtelen
csillagos
szerelemvillámos éjszaka


nem éreztük  magányos
didergő esték lázát
mikor nem elég

vállunkra vetett kendő
forró tea
kályha lobogó lángja
fázó testünk remegését
pohár bor sem zabolázza

még

súgjuk
míg
karmos hideg fészkel ölünk körül
dörömböl szívünkben
magányunk vértolulása

álmunktól remélhetjük

csupán
emlékeztesse sejtjeinket
gyöngykagylós nyarunk
fénytajtékos vágyzuhatagára.

 /Az Érdi Írka verspályázaton ma átvehettem e versemmel a fődíjat! Köszönöm./

András nap

Nekem a legszebb névnap - a férfiak között!
Apám, bátyám, "kisfiam" az András nevet kapta a keresztségben!

Almás leveles - gyors- vanillia fagylaltal.

Andris az ünnepelt!

Édesapámtól örökölt virágom e napra pompába öltözött!

Finom!

Készülőben - kakaós piskóta, tejfölben főzött diókrémmel!
Ma az alapot ismét megsütöttem, krém nélkül is csoda FINOM!
Végre sikerélmény és előrelépés a piskóta fronton!

HÁLA

Ma egész nap ez a szó, ez az érzés motoszkált bennem!

Kisütött a nap, míg gereblyéztem a leveleket cinkék cikáztak a kertben.
Zsömlével falatoztunk a csipkebogyóból - nem szedtem le az idén, mert nagyon szereti és a madarak is vígan csipegetik zimankó idején - had legyen nekik is C vitamin pótlás!

A kályhában pattog a fa, különösen a bükkhasábok égnek soká.
Eső, zimankó előtt minden munkánk kész lett.
Plusz terheinkhez is volt erőnk.

A holnap nem a ma gondja, de jó lenne - gyakrabban érezni hálát, apróságokért is!
Egy szó, egy üzenet - melengetheti a szívemet.
És az őszi kavalkád színei, hisz még fagymentes napjaink vannak, paprika, karalábé, kapor, mángold virul a kiskertben!

Mind elfogyott...

Kedvencünk volt Édesapámmal, ha újra készítem, s egyedül megeszem gondolok rá, rájuk közben!

Savanyúkáposztás tészta - maradék dinsztelt sav.káp., füstölt kolbász karikák, szalonna jól átsütve - mindez némi tésztával összeforgatva!
Csoda finom!

Körtánc

Nincs ránc
szoknyámon
kifordult
elfutó
lépést vesztett
régi szerelem

nincs tánc
körbe suhanó
holdbolygó
ziháló lélekfacsaró
emlékbe rohanó
veszedelem

nincs társ

karoló
kopott karmazsin
csizmámra

tapadt sár
fröccsen

nincs lánc
húsomba maró
zuhanó
lámpák örve
fájdalom

dübörgő ökle

nincs más
hatalom

hangod 
dobhártyán zakatoló

tört vonó

gyilkos muzsika szó.

                                                                           

Színeim között

 







Színem sötétségben derengő partfal
szürkébe
hasított arany fonallal

színem a párás
halvány

lomha folyó
hajnali tükörcserepet vonszoló

színem
arany és bársony

fekete madárraj 
 levelitől megfosztott
rozsdás cseresznyeágon

színem a cinkesárga
mellénye dagad
míg aszott diómorzsákat
szaporázza

színem az élet
borúsat
kéket
napos narancsot
sáros

barna kutyamancsot
hamu szürkét
mohos fa zöldes üde öblét
tűzringató hamvadó
üszkös kérgét
kályhában remegő
vöröslő óvatos lángot
utolsó 

hervadó fehér szirmokat hullató virágot
széttépett bíbor álmot
karmazsin tegnapot
cinóber rejtélyben
  tomboló világot látok!

Szabad a gazda!

Lilianna (3.5 éves) ma felhívott és megkérdezte:
Mama van neked aany péd?


Szerintetek?
Aki kitalálja annak küldök róla privátban egy képet, ráadásként S.P.- ről is...
 Akiről elmondta Lili, hogy kijött ma az alsó szemfoga.

Ja és ma Lili a fogorvosnál nagyon bátor volt!

Ho, ho, ho...

Hohoho horgolás!
Kicsit vacogva, kicsit dadogva kiteszem ide közszemlére.
De mikor lesz belőle csillag?!

MENEDÉK

Kell e más menedék
ez a kert
ez a kék csuda ég

kell e táj ringató
lomhán duzzadó folyó

kell e fény
kell e illat
napsárga levelek
bólintják virágainkat

kell e csend
halk hajó
dohogó

kell e több
kell e más
percvarázs?

Cinke száll
dió koppan

szívemben
régi vágyódás roppan

kell még dal
kell még szó
ölelő
ringató!

Haladék

Érzem haladék
e
késő őszi napfény
fáim közt rejtőző félénk mosoly
míg kezeim
burjánzó bokraimat nyesték
elidőztem
elmúlt napokon

zizzenő fényben hulltak
már a lombok
együtt léptünk
köztük
régi ölelők

aranylón peregtek
táncukból buja
szélfútta nász kerekedett

vadlibák vonultak
a
messzeségben
megláttam ott fenn
áldó tekinteted

egyszerre elöntött a hála
kopott seprűmmel
összetereltem
sorban
szétosonni vágyó
féltett kincsemet

vörös bogyók - régi sebek ára
tört ágak - elbotlott tegnapok
fanyar illatú virágok

sem takarták
előlem
létkegyelmed
s
ajándék holnapod!

Őszi búcsúzás...

http://www.youtube.com/watch?v=z_dKtEnYOMM 

Körömvirág szüret novemberben...

Már sosem

Már sosem kérdem

magamban forgatom

csupán a szavakat

szerelme

ott lebeg - e 
még
a
légben

vagy szél fútta el fakó

fodrozódó forró homokon

már sosem kérdezem

álma még enyém- e

riadót fúj - e szíve

hideg hajnalon

mikor megébred

és

sóhajtva

sejti

én úgyis tudom

már sosem kérdezem

hallja - e még

azt a dalt

vérében lüktet - e

ringató ritmus

kába köve

körül

már sosem kérdezem

de mégis

ha eljön a szürke maszatos alkony

sötétté foszló

víz fölötti pára

mélybe rántja

szótlan sorsnapom

csendet foltoz bennem

néma alázat

minden alakban ajtót nyit bennem

a

tolvaj kétkedés

s

az

aggodalom.

Nem tudom mért....

http://www.youtube.com/watch?v=sTe2U0_zu-0&feature=related
Sokadszor hallgatom, nem tudom mért...

Suta szavak a szerelemről...

Szerelemről szólni
szívszagattó
nincs az a szó
és
sóhaj
mi titkát felfedi
mi titkunk ellepi
hajnalban
délben
éjjeli gyertyafényben
rád zuhanó
sikoltó tétova létben
bágyasztó remegésben
eltitkolt érintésben
perzselő ölelésben
váratlan eléd bukkanó
régi-régi képben
tulipánfa ölelésben

titkos utakon látott
láthatatlan lábnyomok
mit az avar is elhagyott
eső öntözött
könnyed áztatott

ha nem jössz
mégis várlak ott
esküvésben
magányos pirkadatban
álomcsókokban
csöndben
szemedben szánkázó gyönyörben
félelemben
eltünt
elhagyott
megtalált tegnapok
ringató dalában
árván
szétmorzsolt némaságban
érted súgott kései imában
ott vagy szerelem
minden
sebesült
fényszilánkot
szikrázó vallomásban.

 /Köszönöm az ihletet adó gondolatokat!/

SORS

Kedves SORS!
Köszönöm!

Paliszander "rákos" asztali készlet

Ajándék!

Őszidő

 

Hulló levelek

                                                              Hulló levelek

amerre járok
keringő fák közt

míg rád találok
nyílik az ég
ömlik könnyes zápor
nevedet súgom
kő koppan
avar suhog
gyertyafény
alkonyatom

nagy fejű borzas virágok
takarják a tágas világot
szél suhan
fejem fölött
varjúraj károg

hiányod
kormozza szívem
tépett szírmok
takarják
a
 pislogó lángot.

Emlékeink...

Budakeszi - Tulipánfa

Nagyanyám

Megint és újra
emlékek közt bújva telt a nap
kezed érintése
elszaladt gyermekkor
meseszép fényei
kalácsod
kenyered
duci csuklód
párnás kézfejed
fekete vén szoknyád
mindet eltakaró körringó ránca

udvarod
kemencéd
falusi reggeli

unokáid nyári víg hancúrozása
langyostejes findzsa
cukros édes kalácsod
messzi utakhoz szoktatott
fáradt puha lábod
kendővel takart hatalmas hajfonat
mikor kibontottad
ölelte combodat

cipelted sorsod
másik kényszer hazát
választottak neked
határokon jártál álomhold ladikon át

őrizlek
arcodat érzi ujjbegyem
tűnt világodból
fehér villanással

megjelentél nekem

csodakötényedbe elrejtem tenyerem.

Anyámnál

Anyámnál jártam
megakadnak a szavak
fenn varjú fekete had
lent
gyertya

narancsszínű pompa
virágszirom hull
dermesztő betonra
láng
lét
látomás
elkésett minden

égő könny
szívemből súgott
terhektől foszló
múlt tépő vallomás...

Ha valaki!!!

Ha valaki holnap, vagy a következő hetekben a Vérhalom környékén jár a Cimbalom utcai református templom közösségi helyiségében megtekintheti azokat a Magyar Kézműves Remekeket (részben), amelyekkel a blogomban már találkozott!

Megnyitó november 4-én a 9.30-kor kezdődő Istentiszeletet követően.