Tizenkét év után...

Futnak a fák

kanyargó utak

habfehérre rajzolt dombokon

szélforgó kering

és
int megint

tucatnyi év

betakart fájdalom

arcod
keresem

körzővel szerkesztett táblák közt

jégporos

alkonyon

havat simítok

szürke köveken

neved

a
hó
alatt

dermedt szavak

fehérség vakít

meg
a

 könnyek

aprócska szíveket

rajzolok
neked

dermedő lábnyomok

köré

léptünket betemető jeges szél

felkavarja múltunk

s

csípősen arcunkba vág

megannyi
emlékszilánk sebez

tizenkét év

sóhaj

ránk tapadó csendben

nélküled
tétován tovább indulunk.

/Nővéremnek/

Tél

 

 

 /A kép még decemberben készült.../

Tükröződő csodák

földig hajló fák

csillám

hasít

hópelyhek

tapadnak ablakomon

hideg

dermedt

rideg

táblájához
szorítom homlokom

tükröződő csodák

hó

fehér határ

tegnapunk

újra

suttogva rám talál

metsző szél

pengeéles

rést keres

szédült csengők

járják

a

táncot

róka lép

remeg

régi képeket

semmiből emelnek elém

fullasztón
keringő tétova  álmok.

Azért is: sapkák

Szép ez a téli tavasz
hóvirág
pitypang
rózsa
mégis gyanítom
szükség
lesz
sapkára
mikor
rácsodálkozunk
a
lehulló
hóra....

Emlékezés

 Egy dal róluk:

A Don kanyar felől

Hála lista - tél, tavasz, nyár...

Farsangkor - Rónafalun.

Téli út - Pápa.

Dermesztő húsvét Pécsett -szeretteimmel.

Budakeszin zsendül az élet, árad a lélek.

Cseresznyeünnep - Nagykörün - árvízzel...

Víz alatt a part, de nagy baj nem történt!

Áradatban is segített az összefogás!