Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. július 5., szombat

Ébredés után...

Fényseprűjével
lesben áll
minden zegzugot megtalál
cirógat
fáradt lombokat
tova űz
hervadt
szirmokat

kelő nap
édes mámora

tisztuló
szívharmónia
bimbós színekkel vonja be
ébredő
hűvös kertemet
kitágult
tegnap réseken
újra nézem az életem

vágylakmusz
jelzi
éledek
szétszórok régi képeket
szürke szorgalommal magamra öltött
kalodaruhát
tépkedek
tükrös hajnal
régi szerelem
szétterül
vers muzsika csendül
legbelül

zárt ablakok tárulnak
illat
csók
emel

rég szorított kezed
mégis
nehezen engedem el...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése