SZEPTEMBER

Nézd a fákat

lángruhában állnak

heves

nyári szerelem perzselése

ejtett rajtuk sebet

keringőzve hulló sárgult levéllel

az

ősz

üzen

hajnali sóhajtás

fátyolos hangok ütik meg fülem

titkait a tűnő nyárnak

ki fejti meg

ha ránk találnak

szeptemberi selymes

mondatok

bolondok

vagyunk

ősszel is a heves nyár

borzongató

záporára

áhítunk

forró lázak

ölelések

fodrozzák fáradt álmaink

szívszorító régi vágyak

gyűrik össze újra ruhánkat

míg

a

táguló szürkeség

elébünk hulló

kincseiből

elveszünk.