Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 22., hétfő

Télben....


Hallgat a reggel
süket a nap
parányi pír a felhők alatt
moccanatlan tájban
madárléptek
jégfoltos világban

hó esett tegnap és kicsalt
csizmám
átázott
sálam kevés
kabátomban szél volt a bélelés

átfázva jártam az erdőt
életnek alig volt nyoma
fák halomban
sorsuk eldőlt
nem köszöntenek már tavaszt
soha

dermedt kezem ha haza érkezem a tűz fölött megmelengetem

megjöttem de nincs ki a forró teát findzsában nyújtsa
dorgáljon míg ruhámat
szárítja

guggolok 
és
kályhába rakom
összegyűrt bánatom
felcsapó lángok fénye falra tapad

idézi eltűnt arcodat

egy percre hadd legyek gyerek
égi utakról néz le rám
míg tüzet szítok

az
anyám.







 Ercsi, Kis-Duna táli képekben.

1 megjegyzés: